Tegnap Svájci életem következő fázisába léptem. Visszatértem Weggisbe...(végre!) a nyári szezonra. De azért ez nem ment ilyen egyszerűen.

Anyu-cica hosszas unszolására 6 órakor, útban a reptér felé bevettem egy fél Xanaxot. Kicsit féltem, hogy milyen hatással lesz rám, de a repüléstől mégis jobban, úgyhogy lenyeltem. Hát...

19:40-kor indult a gép. 19:30kor beszálltam, elfoglaltam helyemet, egy izraeli családdal folytatott kisebb vitát követően, akik egyszerűen elfoglalták az ülésemet. Normál körülmények között már rég kiborult volna nálam a bili, egyrészt maga a tény, hogy repülőn vagyok, ami annyit tesz, hogy hamarosan repülni is fogok, másrészt idegenek az ülésemen (rossz ómen), de nem borult ki (Xanax).

Végre leültem. Mellettem egy arab kinézetű, izgága kis pasas, aki miután leültem, kikapcsolkodott s az ablak melletti ülésről melllém, a középső ülésre költözött (gyanús...lett volna...de Xanax).

A felszállás simán ment. Láttam magam alatt a kivilágított Budapestet, a felhők fölé érve pedig egy hosszú naplementében volt részem, szóval tényleg szép volt.

Miután elterelési célokból a-tól z-ig kiolvastam a Horizont Magazint, eltettem későbbre egy sonkás szendvicset és megittam egy narancslevet (persze lassan, óvatosan...mert én el nem megyek pisilni egy repülőn...viszem magammal Zürichig ha kell) és elutasítottam a kávét és teát (már csak egy kis koffein kellett volna a Xanaxra...ami rendesen tette a dolgát bennem) érzékeltem hogy a kis pasas nagyon szeretne kommunikálni velem, úgyhogy lejjebb eresztettem az újságomat (Xanax). Igazam volt. Épp Salzburg felett repültünk és ő magára mutatott, majd valamit Salzburgról hadovált borzalmas némettel. Ich verstehe nicht, vallottam be neki kelletlenül, pedig elvileg beszélek németül. Újra magára mutatott, újra megértettem Salzburgot, de a többi elveszett az éterben. Sajnálkozón ráztam a fejem. Kicsit ideges lett...más eszközökhöz folyamodott. Magára mutatott, majd az alattunk elterülő Salzburgra, majd csuklóit ökölbeszorított kézzel keresztbe tette egymáson maga előtt. Fény gyúlt az agyamban, de most meg nem akartam elhinni, hogy azt értem amit értettem. English? próbálkoztam most már kicsit gyanakvóbban méregetve szomszédomat. Nagyot sóhajtott. Me Prison in Salzburg 2 weeks. És büszkén elmosolyodott. Én ahelyett, hogy sikítva felugrottam volna, el kezdtem hangosan nevetni (ez csak a Xanax lehet semmi más). És ezt akarta annyira közölni velem. Hogy ő két hétig volt börtönben (mint később megtudtam részeg randalírozás miatt) Salzburgban.

3 átszállásos utazásomat a 23 kg-nyi bőrönddel Zürich reptértől Weggisig ugrom, elég annyi róla, hogy túléltem. Hipp-hopp, ahogy Dancsi mondaná.

Weggisben éjjel háromnegyed 12kor Kata várt a weggisi buszmegállóban. Első mondata: "Gyere igyunk valamit a Pohóban" :)

Nem volt apelláta. 23 kgs bőröndömet szépen leparkoltam a Post Hotel bárjának pultja mellett. Mire észbekaptam Kata megrendelte nekem is a Long Island Ice Tea-t, a távozó pincér után kiabálva: "Make it strong!"

Xanax, 6 óra utazás,Long Island Ice Tea, noch dazu strong...a többit el tudjátok képzelni.

Viszont megismerkedtem két új kolléganőnkkel Priscillával és Patriciával (egyszerűség kedvéért P.P.) Az egyik puerto rico-i a másik bolgár (nem tudom melyik melyik....Xanax, Long Island Ice Tea). Nagyon szimpatikusnak tűnnek.

Azt hiszem ez egy jó nyár lesz...mindenestre a kezdet ígéretes... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.