zsuzsimayer 2010.04.09. 14:26

Tegnap Svájci életem következő fázisába léptem. Visszatértem Weggisbe...(végre!) a nyári szezonra. De azért ez nem ment ilyen egyszerűen.

Anyu-cica hosszas unszolására 6 órakor, útban a reptér felé bevettem egy fél Xanaxot. Kicsit féltem, hogy milyen hatással lesz rám, de a repüléstől mégis jobban, úgyhogy lenyeltem. Hát...

19:40-kor indult a gép. 19:30kor beszálltam, elfoglaltam helyemet, egy izraeli családdal folytatott kisebb vitát követően, akik egyszerűen elfoglalták az ülésemet. Normál körülmények között már rég kiborult volna nálam a bili, egyrészt maga a tény, hogy repülőn vagyok, ami annyit tesz, hogy hamarosan repülni is fogok, másrészt idegenek az ülésemen (rossz ómen), de nem borult ki (Xanax).

Végre leültem. Mellettem egy arab kinézetű, izgága kis pasas, aki miután leültem, kikapcsolkodott s az ablak melletti ülésről melllém, a középső ülésre költözött (gyanús...lett volna...de Xanax).

A felszállás simán ment. Láttam magam alatt a kivilágított Budapestet, a felhők fölé érve pedig egy hosszú naplementében volt részem, szóval tényleg szép volt.

Miután elterelési célokból a-tól z-ig kiolvastam a Horizont Magazint, eltettem későbbre egy sonkás szendvicset és megittam egy narancslevet (persze lassan, óvatosan...mert én el nem megyek pisilni egy repülőn...viszem magammal Zürichig ha kell) és elutasítottam a kávét és teát (már csak egy kis koffein kellett volna a Xanaxra...ami rendesen tette a dolgát bennem) érzékeltem hogy a kis pasas nagyon szeretne kommunikálni velem, úgyhogy lejjebb eresztettem az újságomat (Xanax). Igazam volt. Épp Salzburg felett repültünk és ő magára mutatott, majd valamit Salzburgról hadovált borzalmas némettel. Ich verstehe nicht, vallottam be neki kelletlenül, pedig elvileg beszélek németül. Újra magára mutatott, újra megértettem Salzburgot, de a többi elveszett az éterben. Sajnálkozón ráztam a fejem. Kicsit ideges lett...más eszközökhöz folyamodott. Magára mutatott, majd az alattunk elterülő Salzburgra, majd csuklóit ökölbeszorított kézzel keresztbe tette egymáson maga előtt. Fény gyúlt az agyamban, de most meg nem akartam elhinni, hogy azt értem amit értettem. English? próbálkoztam most már kicsit gyanakvóbban méregetve szomszédomat. Nagyot sóhajtott. Me Prison in Salzburg 2 weeks. És büszkén elmosolyodott. Én ahelyett, hogy sikítva felugrottam volna, el kezdtem hangosan nevetni (ez csak a Xanax lehet semmi más). És ezt akarta annyira közölni velem. Hogy ő két hétig volt börtönben (mint később megtudtam részeg randalírozás miatt) Salzburgban.

3 átszállásos utazásomat a 23 kg-nyi bőrönddel Zürich reptértől Weggisig ugrom, elég annyi róla, hogy túléltem. Hipp-hopp, ahogy Dancsi mondaná.

Weggisben éjjel háromnegyed 12kor Kata várt a weggisi buszmegállóban. Első mondata: "Gyere igyunk valamit a Pohóban" :)

Nem volt apelláta. 23 kgs bőröndömet szépen leparkoltam a Post Hotel bárjának pultja mellett. Mire észbekaptam Kata megrendelte nekem is a Long Island Ice Tea-t, a távozó pincér után kiabálva: "Make it strong!"

Xanax, 6 óra utazás,Long Island Ice Tea, noch dazu strong...a többit el tudjátok képzelni.

Viszont megismerkedtem két új kolléganőnkkel Priscillával és Patriciával (egyszerűség kedvéért P.P.) Az egyik puerto rico-i a másik bolgár (nem tudom melyik melyik....Xanax, Long Island Ice Tea). Nagyon szimpatikusnak tűnnek.

Azt hiszem ez egy jó nyár lesz...mindenestre a kezdet ígéretes... :)

 

zsuzsimayer 2010.02.10. 11:13

10.02.2010

 

Pontosan egy hét telt el azóta, hogy az első bejegyzésemet írtam. Ennek két igen egyszerű oka van. Egyrészt az internetkapcsolatom nem nevezhető éppen megbízhatónak, ahogy gimis német tanárnőm Csilla néni mondta „olyan, mint a mesebeli herceg…egyszer volt, hol nem volt…”. És nálam inkább a „hol nem volt” stádium a jellemző. Másik oka szimplán a munka. 9/10 órákat dolgozom naponta, ami az én esetemben azt jelenti, hogy 9/10 órán keresztül talpon vagyok, rohangálok, lépcsőzöm, ami a kondimnak ugyan jót tesz, de mire hazaérek este, olyan hulla vagyok, hogy csak arra van energiám, hogy valami ostoba sorozat előtt bambuljak.
Ezen a héten délután 1től este fél 11ig dolgozom, ami a kedvenc beosztásom, ugyanis délután 5től egyedül vagyok. Nálam van a fő telefon, a fő kulcs és igazi problémákat kell megoldanom. Ez néha nem olyan könnyű, mert a német nyelvtudásom ugyan rohamosan gyarapszik, de azért akadnak nehézségek, főleg telefonban, svájci németül, ne adj’ Isten olaszul megérteni, hogy mit akarnak. De eddig szerencsésen megoldottam minden felmerülő problémát.
Kedden az egyik múlt heti vendégünk titkárnője hívott fel, hogy a főnöke nálunk felejtette az i-Podját. Na azzal jó háromnegyed órám elment, amíg a temérdek mennyiségű „lost&found”-cuccot átnéztem. Szerencsére Manuel, az egyik butler ebben segítségemre volt. De nem találtunk semmit. A számítógépen ugyan szerepelt „lost&found”-ként bejegyezve a kérdéses i-Pod, de nem találtuk sehol. A titkárnő aznap már negyedszer telefonált, mire hozzám eljutott és enyhén hisztérikus állapotban volt. A portások nem tudtak semmiről, a recepción fogalmuk sem volt semmiféle i-Podról. Végül fölhívtam a recepció managerét, otthon, este fél 9kor, de nagyon kedves volt és végre válasszal szolgált az i-Pod hollétét illetően, úgyhogy végre mindenki megnyugodhatott.
Most egyébként elég nyugisan telnek napjaink, összesen 15 szobában vannak vendégek a 67ből. Az 55ös szoba vendégei szolgálnak egy kis izgalommal, azok ugyanis nem normálisak…az tuti. Férj, feleség, legalábbis azt mondják magukról, már hetek óta itt vannak. Egyik nap takarítás közben az egyik lány vérfoltokat talált a szőnyegen, nem túl nagyok, de sokan vannak, elszórva a lakosztály különböző pontjain. Aztán a mosásra szánt törülközők voltak tele vérrel, na ezek már jól észrevehető, nagy foltok voltak. Mit csináltak? Ki tudja. Ne szólj szám, nem fáj fejem…milyen igaz…különösen a hotelszakmában. Aztán a nő telerakatta a szobát orchideákkal, mert ez a kedvenc virága. Minden nap félig teli tölti a vázákat vízzel, mi meg kiürítjük őket…jó program. Nem egyszer mondtuk neki, hogy megöli az orchideákat, ha vízbe állítja őket…de halottnak a csók. Minden nap újra, ugyanaz a rítus. Ő teletölti őket vízzel, mi meg megmentjük szegénykéket.
Érdekes dolgokat produkálnak néha a vendégeink. Volt karácsony táján egy szoba, ahol két hétig tartózkodott ugyanaz a család és minden nap megcsodálhattuk, amint a nő az egyik díszpárnát megpróbálja beszuszakolni a válltáskájába…no comment
Szintén karácsonykor volt egy arab nevű orosz vendégünk, aki 5 szobát bérelt a hotelben. Egyet magának, egyet a feleségének, egyet a testőrének, egyet a vietnami takarítónőinek (mert mi nem mehettünk be a szobájába), egyet pedig csak dohányzás céljából.
Szerencsére nekem nem sok kapcsolatom van a vendégekkel. Mi általában akkor megyünk be a szobába, ha nincsenek bent…ha mégis a szobában tartózkodnak, akkor pedig csak a takarítók mennek be, hogy elkerüljük a tömegnyomor effektust.
Egyébként új szomszédot kaptam. A törököm, aki állandóan hívogat bulizni, mellém költözött. Kérdezte, hogy jó alvó vagyok-e, mert ő nem éppen a legjobb szomszéd. Izraelre gondoltam, ahol 5 hónapig két uruguay-i focista srác volt a szomszédom és mellettük lakni olyan volt, mintha a Romantica channelt nézném egész nap (spanyolul). Ordítás, sírás, rívás. Amikor az egyik eltörte a lábát, egész nap hangosan sírt, jajveszékelt és imádkozott...vagy káromkodott…vagy mindkettő. Szóval megnyugtattam törökömet, hogy egy percig se aggódjon miattam, nem fog zavarni.
Csütörtökön jön Kata, luzerni sulitársam, kolléganőm áprilistól Weggisben (yupppie!). Itt alszik egy éjszakát, aztán péntek reggel megyünk Luzernbe….végre! 2re van appointmentünk Geeringékkel (a Beau Rivage tulajdonosai), megbeszéljük a kezdés részleteit, megkérdezem, hogy maradhatok-e St Moritzban április közepéig. (Remélem nemet mondanak) Aztán irány Luzern….Opera….buli! Szombat este pedig vissza ide a hóba és fagyba. És ma még a nap sem süt…

zsuzsimayer 2010.02.03. 12:45

Azt hiszem szeretnek itt engem....megkértek, hogy maradjak szezon végéig, ami azért húzós, mert az április 11., de nekem szerződésem van a Hotel Beau Rivage-val Weggisben április 1.-től.

Az itteni igazgatónő fel fogja hívni az ottani főnökömet, hogy kezdhessek később....mindenki engem akar :)

Szeretek itt lenni, tényleg jó úgy átvészelni egy telet, hogy gyakorlatilag folyamatosan süt a nap, harapni lehet a levegőt és 5 perc után a szabadban úgy nézek ki, mintha szoliban lettem volna...de azért várom már a végét, várom a nyarat, várom Weggist. A két munkát össze sem lehet hasonlítani, mert Weggisben valószínűleg megint felszolgálni fogok, ami nem a szívem csücske és egy kicsit visszalépésnek érzem az itteni munkám utám, de mit tegyek, a szerződés alá van írva, várnak. De mégis WEGGIS, LUZERNtől 20 km-re, ott lesz Kata, Rozita, Christian, Geeringék, Madeline(na ennek nem örülök annyira)...ismerősök, barátok között leszek. Úgy érzem ez a nyár egy hatalmas buli lesz...

Addig is itt...

 

zsuzsimayer 2010.02.03. 12:36

03.02.2010

Kedves családom, barátaim (és egyéb állatfajták) plusz mindenki akit érdekel.

Hugom ötlete nyomán csatlakoztam a világhálóra és elhatároztam, hogy megosztom néha unalmas, néha izgalmas svájci életem mindennapjait veletek.

Nem ígérem, hogy minden egyes nap frissítem a blogomat, de azért nagy vonalakban majd végigkövethetitek itt jelenlegi életem főbb történéseit.

Tehát, amit munkámról tudni érdemes:

St Moritzban a Carlton hotelben (www.carlton-stmoritz.ch) vagyok gouvernante.

Ez nagyon jól hangzik, de hogy mit jelent valójában?

Én vagyok felelős a szobák tisztaságáért.

Én felügyelem a takarítók munkáját.

3 kategória van:

- Restant = azok a szobák, amikben vendégek tartózkodnak

itt mindennap cserélni kell a virágokat a gyümölcsöket, fel kell tölteni a minibárokat, ellenőrizni kell, hogy minden lámpa működik-e, hogy van-e tv műsor stb.

- Départ = azok a szobák, ahonnan elmennek a vendégek

ezeket a takarítás után nagyon alaposan le kell ellenőrizni, ha nagyobb baj van (folt a szőnyegen, bútoron, átható dohányszag) ezeket orvosolni kell.

- Arrivé = azok a szobák, amikbe vendégek érkeznek

és ezek a legfontosabbak

itt mindennek 100%-osnak kell lennie.

ezeknek a szobáknak az ellenőrzése teszi ki a legtöbb időt, olykor fél, háromnegyed óra

be kell tenni a szobába gyümölcsöt, csoki tálat (különböző kategóriák vannak, nem minden vendég érdemel csokitálat), virágokat, néha ajándékokat is, vagy most a Gourmet fesztivál idején promóciós anyagokat, promóciós ajándékokat

Szóval ezek a legfőbb feladataim, gyakorlatilag egész nap egy száraz és egy nedves ronggyal, egy kosár gyümölccsel a karomon és egy mappával rohangálok az emeletek között. A gyakorlati takarításban ugyan nem veszek részt, de persze nem minden szobalány dolgozik egyformán, van akit jobban le kell ellenőrizni, van akinél majdnem minden tökéletes.

De egyet elárulhatok, olyan, hogy 100%ig tiszta szoba nem létezik, mindig lehet találni valamit, amibe bele lehet kötni.

A főnökeim jó fejek.

A főf főnököm egy német csaj, nagyon nyugis, még sosem láttam kijönni a sodrából, még a karácsonyi szezon alatt sem, amikor pedig dugig voltunk vendégekkel és mindegyik életcéljául tűzte ki, hogy minket bosszantson.

Az alfőnököm egy olasz svájci nő, aki szintén nagyon jó fej, úgy beszél németül, mintha olaszul beszélne, nagyon vidám és irtó sokat beszél

A takarítók nagyon kedvesek, főleg portugálok, így van némi kommunikációs probléma köztünk, mivel ők csak olaszul beszélnek, én meg úgy pont nem...de megoldjuk, néha egy kis activity is belefér, legalább feldobjuk egymás napját :)

Azért már elég sokat tanultam olaszul, például az emeletek meg a szobaszámok miatt tökéletesen tudom a sorszámokat egytől hétig és a számokat 10 és 76 között...többet nem

Tudom, hogy finito azt jelenti kész, a doppo azt jelenti azonnal, cambiare azt jelenti cserélni ( sok hülye, utálom amikor szobát cserélnek, miért nem jó nekik az amit kaptak?), partira azt jelenti elment/elmegy (de hogy milyen nemben, vagy időben arról fogalmam sincs) io arrivo subito (elméletileg azt jelenti, hogy rögtön érkezem, gyakorlatilag....hát istenem a latin vér), l'aspirare azt jelenti porszívózni, mangare azt jelenti enni és így tovább és így tovább

Szerintem a legszükségesebbeket tudom, mindenesetre megértjük egymást :)

St Moritzról csak annyit, hogy gyönyörű, általában tűz a nap, akkor is amikor Svájc többi része vastag felhőrétegbe burkolózik. De gyakorlatilag egy kis falu, egy kicsi falu a svájci hegyek között 1856 méter magasan, ahol 1 darab élelmiszerbolt van, viszont Gucci, Versace, Bulgari, Prada, Chanel minden mennyiségben...hát nem visznek kísértésbe